2016. július 31., vasárnap

8. fejezet: Sportcipő és napsugár

Sziasztok!
Hosszú idő után megérkeztem a 8. fejezettel. Elnézést kérek mindenkitől, hogy így eltűntem, sajnos nincs semmi mentségem. Egy időre elveszítettem az érdeklődésemet a történet iránt, és sokat kellett gondolkodnom rajta, hogy tehetném izgalmasabbá, olyanná, amit én is szívesen olvasok. Ezúttal szerencsére rengeteg ötletem van, és előre megírtam néhány fejezetet, így semmiképp nem maradhattok sokáig olvasnivaló nélkül.
Emellett, mint látjátok, új design is került fel, ez talán egy kicsit jobban tükrözi a Masquerade hangulatát. Nektek hogy tetszik?
Arielle gyűlölte, hogyha mindenki rá figyelt. Igyekezett mindig eltűnni a fürkésző tekintetek elől, eggyé válni a tömeggel, hogy a többiek elfeledkezzenek arról, hogy ő is ott van. Sosem értette, hogy a népszerű emberek hogy képesek állandóan ügyelni arra, hogy mit tesznek, és hogy tudják elviselni, hogy mindenki kíváncsi rájuk. A lánynak többé-kevésbé sikerült elkerülnie, hogy bárki figyelmét is felkeltse, de most, hogy ott állt az új osztálya előtt, ez elkerülhetetlen volt. Christine kis jelenete a segítségére volt, addig is elfeledkeztek róla, de amint a lázadó lány leült a helyére, a tekintetek lassan újra visszafordultak rá.
Végül nem is emlékezett pontosan, hogy mit mondott az osztálynak. Gyorsan elhadart magáról néhány érdektelen információt, amire minden bizonnyal senki sem kíváncsi, majd leült az egyetlen szabad helyre az első sorban. Csak néhány perc elteltével fedezte fel, hogy ez éppenséggel Anthony, a fiú, akivel reggel összefutott a zeneteremben.
– Örülök, hogy újra találkozunk – mosolygott rá a fiú, majd megigazította a szemüvegét, ami a nagy lelkesedésében félig lecsúszott az orrán.
– Én is – viszonozta a kedvességet Arielle, és még csak nem is hazudott. Anthony közvetlensége szimpatikus volt neki, hogy sosem várta el a lánytól, hogy érdekes témákat hozzon fel, inkább ő maga kezdett el beszélni valamiről. Arielle számára megnyugtató érzés volt az, hogy a fiú látszólag nem is foglalkozik azzal, hogy ki ő, vagy érdekli-e egyáltalán, amit mond. Úgy tűnt, csupán a társaságára van szüksége – márpedig Arielle-nek pont ez kellett. Hogy elbújhasson valaki mögé, hogy ne tűnjön úgy, mintha egyedül ülne egy sarokban, magányosan. És mégis, senki nem törődik azzal, hogy ki ő, honnan jött, és mit keres itt nem sokkal az évnyitó után.
Remélte, hogy ez még hosszú ideig így marad, hogy senki sem fog kérdezősködni róla. Azért jött, hogy új életet kezdjen távol az otthonától, és mindenkitől, akit csak ismert – kivéve Seth-et persze. De amíg a fiú nem jön rá, hogy ők valójában ismerik egymást, nem lesz semmi gond, márpedig nem úgy tűnt, hogy Seth emlékszik rá. Talán az a barátság, az a szoros kötelék, amire ő emlékszik kettejük között, csak az ő fejében létezett, és a fiú számára nem volt más, csak egy felejthető, semmitmondó időszak.

Az első tanítási nap szerencsére eseménytelenül telt, Anthony minden órára elkísérte a lányt, közben minden szembejövő diákról igyekezett valami piszkos kis titkot elhadarni.
– Te mindenkit ismersz itt? – Anthony megvont a vállát.
– Ja, nagyjából. De ez nem azt jelenti, hogy ők is tudják, ki vagyok. – Arielle megértően nézett a fiúra, de nem úgy tűnt, mintha őt ez annyira bántaná. Sőt, inkább büszkének tűnt, amiért ennyi mindent tud az iskolatársairól, míg azok nagyrészt a nevét se tudják. Talán neki is így kellene viselkednie? Összegyűjteni minél több információt az emberekről, s közben az árnyékban maradni, ahol senki sem látja, ő mégis mindenkit észrevesz?
Hirtelen a naplója jutott eszébe, ahova már feljegyzett ugyan néhány dolgot előző este, de rögtön utána már el is feledkezett róla. Rögtön el is határozta, hogy ezúttal mindig magánál tartja majd, és beleír minden fontos dolgot az iskolatársairól, amit Anthony mond, vagy magától megtud. Ki tudja, mikor lesz rá szüksége?
– Na és kik a szobatársaid?
– Gabrielle Dresden és Christine Hartright. De egyelőre csak Gabrielle-lel beszéltem. – A lány neve hallatán Anthony szeme rögtön felcsillant. Szegény fiú, ha tudná, milyen is valójában a szerelme…
 Természetesen Arielle a világért sem akart ítélkezni. Tény, hogy a lány nem fogadta őt túl kedvesen, ráadásul az egyetlen dolog, amit tud róla, hogy megcsalja a barátját. De ki tudja, talán jó oka van rá. Lehet, hogy Matt rosszul bánik vele (bár amilyen kedvesnek látszott a fiú, ez nem valószínű), ellenben Seth kedves és törődő (na, az még kevésbé lehet igaz).

A lány hirtelen megtorpant a folyosó közepén. Már percek óta fojtogatta egy kellemetlen érzés, mintha valaki nyomon követné minden mozdulatát, de akárhányszor körbenézett, senkivel sem akadt össze a tekintete. Ezúttal azonban az egyik ajtó mögül sikerült elkapnia egy pillanatra azokat a dühös, fürkésző szemeket, amik már reggel óta kísértették. Seth.
Vajon mit akarhat a fiú? Miért követi őt? Vagy ez csak az ő paranoiája, és valójában nem is érdekli a fiút?
Hiába, Arielle nem tudta egykönnyen elfeledni a reggel történteket. Még mindig a csuklóján érezte a fiú érintését, ahogy hirtelen megragadta, és magával vonszolta abba az üres terembe. Újra és újra feltámadt benne a félelem, hogy mégis mit tervez vele, hogy miért gyűlöli őt anélkül, hogy felismerte volna. Hiszen valamikor barátok voltak, és Seth megígérte neki, hogy sosem engedi többé, hogy bármi bántódása essék. Erre most, mikor legközelebb találkoztak, egy egyszerű mondatával („Te megőrültél?”) sikerült minden nagy nehezen összekapart önbizalmát elvennie. Mi történt az ígéretével? Mi történt Seth-tel?

***

Seth-et nem hagyta nyugodni az új lány. Bár olyan típusnak tűnt, aki mellett elmegy anélkül, hogy egyáltalán észrevenné, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégis mindig belebotlik. Azt senki ne akarja bemagyarázni neki, hogy csak a Sors, vagy valami ehhez hasonló baromság miatt találkoznak újra és újra, mikor semmi közük nincs egymáshoz.
Minél többet gondolkodott rajta, egyre inkább arra jutott, hogy csak az anyja besúgója lehet. Nem ez az első eset, hogy ehhez hasonló eszközökhöz folyamodott volna, korábban is nyugodt szívvel fizette le a barátait, hogy azok aztán jelentsék neki minden egyes mozdulatát. Ezúttal azonban eléggé ügyetlen kémet választott, hiszen a lány már másnap lebukott, még csak meg sem próbálta tagadni, hogy tudja ki ő. Látta a szemében, hogy felismeri, ráadásul az a furcsa stréber srác is elárulta, hogy a lány pont őt kereste.

Seth rögtön tudta, kihez forduljon, ha ki akarja deríteni, ki is pontosan ez a lány. Hogyha elég jól keres az ember, könnyen találhat mindenkiről olyan információkat, amiket a másik el akar rejteni. Ilyenkor már csak arra kell ügyelni, hogy megfelelően tálaljuk mind az áldozatnak, mind a közönségnek. Hiszen mégsem gondolhatta ez a szánalmas lány, hogy csak úgy elnézi neki a kémkedését. Nem, az nem az ő stílusa. Hogyha valaki ellene cselekszik, azt minél hamarabb, és minél hatásosabban meg kell bosszulni, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek ne nézzék őt hülyének. Bárkit át lehet verni egyszer, ettől még senki sem válik kevesebbé. De aki másodszorra is hagyja, az már csak a saját ostobaságát és gyengeségét mutatja. Márpedig Seth-re sok rosszat lehet mondani, de a gyengeség nem tartozik ezek közé.

A tanórák végeztével Mattet már a közös szobájukban találta, a fiú épp nagyban keresett valamit.
– Mit hagytál el már megint? – kérdezte, már csak megszokásból. Amilyen mintadiák volt Matt, olyan rendetlen is, hogyha nem lettek volna barátok már a gólyatábor óta, Seth biztos nem tudta volna elviselni a fiút. Bár, ha belegondol, talán pont emiatt kedvelte Mattet, annak ellenére, hogy szinte semmi közös nem volt bennük: hogy a tökéletes álca mögött egy ilyen szerencsétlen alak rejtőzik. Idegesítő is volna, hogyha a kitűnő tanuló és sportoló, jóképű, lányok kedvence fiú még a takarításhoz is jól értene.
– A sportcipőmet – jött a válasz az ágy alól.
– Azt hittem, ma nincs edzésed.
– Nincs, csak el akarok menni futni. – Seth csak egy homlokráncolással reagált barátja kijelentésére. Matt mostanában egyre többet sportolt, nem csak hajnalban kelt fel, de este is futott egyet. Sőt, ezek szerint délután is. Csaknem ideges valami miatt?
Esetleg rájött volna, hogy mi van köze és Gabrielle között?
Á, nem, az képtelenség. Seth mindig is jól figyelt arra, hogy senki se tudjon arról, kivel kavar éppen, hiszen kinek hiányzik, hogy róla pletykáljon mindenki? Gyűlölte, hogyha idegenek csámcsogtak azon, hogy vajon milyen viszonyban van éppen az aktuális barátnőjével. Tehát kizárt, hogy Matt tudna róluk, és soha nem is fog. Bár néha az agyára ment a fiú, azért mégiscsak ő állt a legközelebb ahhoz, hogy a barátjának nevezze, és nem akarta egy lány miatt elrontani kettejük kapcsolatát.
Erre persze feltehetnénk azt a kérdést, hogy akkor mégis miért kezdett ki vele? Hiszen mégiscsak Matt barátnőjéről van szó. És bár Seth néha igazi rohadéknak érezte magát emiatt, hosszú távon mégsem érdekelte különösebben, ahogy semmi más sem. Hatalmas üresség tátongott benne már ki tudja, mióta, az érzelmei pedig mintha egy szűrőn keresztül jutottak volna el hozzá. Nem érzett fájdalmat, bűntudatot, de ugyanúgy boldogságot vagy szerelmet sem. Egy idő után sikerült hozzászoknia ehhez a szürkeséghez, rájött, hogy tud egy kis színt varázsolni az életébe. Feszegette a határait, olyan dolgokat tett, amiről valaha azt gondolta, hogy sosem lehet rá képes. S így kezdett ki végül azzal a lánnyal, aki mindig lenézte őt, sosem restellte érzékeltetni vele azt, hogy Matt mennyivel jobb választás, mint ő. Hát tessék, ő pedig bebizonyította, hogy ez nem így van.
– Tudsz valamit az új osztálytársunkról? – tette fel végül a kérdést a fiúnak. – Ó, ott van a cipőd – mutatott a szemetes melletti sarokba.
– Tegnap találkoztam vele, rendes lánynak tűnik. De mióta érdeklődsz te az új diákok után?
– Eddig nem igazán volt új diák a suliban, aligha tudtam volna érdeklődni utánuk. – Matt megvonta a vállát, majd lehajolt a cipőjéért, és gyorsan felvette.
– Ez is igaz. Egyébként ha érdekel a csaj, Gabrielle-t kérdezd. Ő az új szobatársa.
– Képzelem, mennyire örülhettek Christine-nel.
– Ők sem maradhattak örökké kiváltságosak. Mindenki másnak két szobatársa van.

Matt gyorsan végzett néhány bemelegítő mozdulatot, majd bekapcsolta a zenét a telefonján, a fülhallgatót a fülébe dugta, és elindult lefelé a lépcsőn.
Az izmai már az első percekben tiltakozni kezdtek az újabb megerőltetés miatt, de nem foglalkozott vele. Tegnap óta a futás az egyetlen, ami képes volt megnyugtatni őt, csak ilyenkor tudott egy kicsit kikapcsolni, és nem arra a szörnyű baklövésre gondolni, amit elkövetett. Mégis hogy gondolta, mikor megcsókolta Christine-t? Ráadásul pont őt, Gabrielle legjobb barátnőjét.
Egy utolsó szemétnek érezte magát miatta, és bár legszívesebben kitalált volna Gabrielle-nek, tudta, hogy ezzel csak rontana a helyzeten: a két barátnő összeveszni, Gabrielle meggyűlölné őt, és soha többé nem tudna megbízni benne. Nem, semmiképp nem fogja elmondani neki, és bízik benne, hogy Christine is hasonló véleményen lesz.
Tény, hogy az utóbbi időben kicsit elhidegültek egymástól, de ez még messze nem a vég. A nyári szünet volt az első, amikor hosszabb ideig voltak távol egymástól, amióta együtt vannak, természetes, hogy ezek után kicsit furcsa, hogy most újra minden nap találkoznak. Idővel majd visszarázódnak a régi kerékvágásba, és minden olyan lesz, mielőtt elváltak volna. Akkor majd Gabrielle is többet mosolyog a közelében, nem fog olyan elrévedt arcot vágni, mintha legszívesebben máshol lenne.

Matt léptei egyre nehezebbé váltak, már nem tudta tartani a pörgős zene ütemét. Lassan beért az erdőbe, ahol az avar csúszós volt a tegnapi esőtől, a fák eltakarták a nap utolsó sugarait, és a hőmérséklet is több fokkal csökkent. Imádta ezt a környeztet, olyan volt, mintha egy másik világba lépett volna be. Bár nem volt kifejezetten tilos az erdőbe menni, a tanárok nem örültek neki, ha valaki betéved ide. Azt mondták balesetveszélyes, ki tudja, milyen állatok vannak erre.
Matt nem szerette megszegni a szabályokat, szentül hitte, hogy azok mind az ő érdekükben van. Ellenben az erdő egy olyan terület volt, amit semmilyen tiltás nem vehetett el tőle. Szüksége volt rá, hogy a napi zsongás után egy kicsit csend vegye körül, ahol nem kell megfelelnie senkinek, lazíthat egy kicsit, és szabadon gondolkodhat.
Fáradtan dőlt le egy kidőlt fa ágára. Lehunyta a szemét, és megpróbálta felidézni Gabrielle mosolyát. Mostanában olyan keveset mosolyog a közelében. Mi történhetett, mit rontott el? Hiszen benne semmi nem változott, úgy viselkedett, mint eddig. Talán már nem elég a lánynak, valaki mással szeretne lenni inkább?
Nem, ez butaság. A lány szereti őt, csupán a szünet után nem tudja, hogy álljon hozzá. Mindketten sokat utaztak a nyáron, nem volt idejük néhány perces telefonbeszélgetésnél többet foglalkozni a másikkal. Talán meg kellene lepnie őt valamivel.

A fiú csendes nyugalmát ágak reccsenése törte meg. Matt rögtön felpattant, és védekezőn maga elé emelte a kezét. Csak remélte, hogy egy nyúl vagy egy madár volt, nem pedig valami nagyobb állat. Talán mégsem olyan jó ötlet ebben az erődben járkálni.
A léptek egyre közeledtek, majd hirtelen elhaltak. Matt megfordult, és egy ijedt tekintetű, szőke lánnyal találta szembe magát.
– Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. – A lány hangja vékony volt és halk, és bár ő kért bocsánatot, nyilvánvaló volt, hogy kettejük közül ő volt az, aki jobban megijedt.
– Semmi gond, nem ijesztettél meg. Arielle, ugye? – A lány meglepetten nézett rá, bizonyára nem számított rá, hogy első találkozás után megjegyzi a nevét. Matt azonban mindig is jó névmemóriával rendelkezett, így az iskolában a legtöbb arcot névvel is tudott párosítani. – Leülsz?

Arielle bizonytalanul sétált oda a fiúhoz, majd leült a fatörzs másik végébe. Matt szórakozottan figyelte a lány szégyenlősségét, ahogy a tőle lehető legnagyobb távolságra foglalt helyet.
– Na és, mit csinálsz itt egyedül az erdőben? – kezdeményezett beszélgetést Matt.
– Igazából eltévedtem – vallotta be Arielle. – Körül akartam nézni a birtokon, és Anthony azt mondta, van egy tó az erdőben.
– Igen, itt van nem messze. Megmutassam?
– Á, igazán nem akartalak zavarni. Elég, ha megmutatod, merre kell menni, odatalálok egyedül is.
– Szívesen elkísérlek. Már ha nem bánod.
– Dehogy is, nagyon örülnék, ha elkísérnél.
– Akkor ezt megbeszéltük. – Matt bíztatóan a lányra mosolygott, majd felpattant, és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse. Arielle bizonytalanul fogadta el a segítséget, apró kezei szinte eltűntek Matt markában. Ahogy a lány felállt, rögtön elhúzta a kezét. Nem úgy, mintha undorodna tőle, sokkal inkább félelem és tartózkodás áradt belőle. Mattnek hirtelen eszébe jutott Seth kérdése, hogy mit tud az új lányról, és hirtelen ő is elgondolkodott rajta, hogy vajon ki ez a furcsa teremtés?

– Na, és hogy tetszik eddig az iskola?
– Nagyon szép – hangzott az egyszerű válasz. – Bár azért kicsit ijesztő is – vallotta be. Matt nevetve adott igazat neki.
– Néha úgy érzem magam, mintha egy kísértetkastélyban laknék.
– De azért ugye nincsenek kísértetek?
– Nyugi, nem bántanak. – Arielle ijedt tekintetét látva Matt újra elnevette magát. – Te aztán hiszékeny vagy.
– Hé, még új vagyok, ne bánts.
– Igenis, Újlány. – Arielle szúrósan nézett rá, mire rögtön kijavította magát. – Bocs, Arielle. Egyébként itt is vagyunk.

A tó valóban gyönyörű látványt nyújtott, főleg így, a lemenő nap fényében. Az égbolt a rózsaszín és a narancssárga tucatnyi árnyalatát vette föl, a víz pedig csillogó tükrében utánozta ezt a színpompát. Nem volt túl nagy tó, szabad szemmel is látni lehetett a túlparton hajladozó fák zöld lombkoronáit. De míg a másik oldalt csak fák vették körül, úgy itt hatalmas sziklák keretezték. Matt már el is indult az egyik felé.
– Gyere, segítek! – Megint a kezét nyújtotta Arielle felé, aki ezúttal bátrabban fogadta el a segítségét, amit Matt egy kedves mosollyal nyugtázott. Együtt másztak fel az egyik szikla tetejére, majd leültek a tetejére, a lábukat pedig a vízbe lógatták.
– Szép, ugye?

– Gyönyörű – felelte a lány megbabonázva, s közben arra gondolt, hogyha egyszer lehetőséget kapna arra, hogy megállítsa az időt, hogy tovább élvezhessen egy pillanatot, biztos ez volna az.
Ebben a fejezetben újra visszatért Arielle, aki a fejez végére egy kicsit meg is nyílt Matt-nek. Mit gondoltok, van esély arra, hogy ők ketten egyszer egy párt alkossanak, vagy teljesen lehetetlen, el se tudnátok képzelni őket? És ha már itt tartunk, az eddigiek alapján kiket tudnátok a legjobban elképzelni együtt?
Mit gondoltok, Mattre milyen hatással lesz az új lány, Arielle? És Arielle-re Matt? Vajon hosszú életű lesz a barátságuk, vagy véget ér, mielőtt elkezdődött volna?
És hogy tetszik a design? Egyetértetek, hogy ez a szín jobban illik a történethez, mint a korábbi lila, vagy hiba volt lecserélnem?
Mit látnátok még szívesen a blogon?
Előre is köszönöm annak, aki válaszol a kérdésekre, vagy ezektől függetlenül megírja nekem a véleményét a fejezetről. Remélem, még nem feledkeztetek meg a Masquerade-ről, és lesz, aki még érdeklődik iránta. :)

6 megjegyzés:

  1. Wow. Rettenetesen vártam már a folytatást, nagyon örültem, mikor láttam, hogy van új fejezet, csak aznap még nem volt időm elolvasni. Ma viszont pótoltam, és rögtön neki is álltam kommentet írni. :D
    Imádtam a részt, minden sorát faltam, ami a hosszú "megvonás" miatt is lehetett.
    Az új design lélegzetelállító, nincsenek rá szavak. Szerintem tökéletesen illik a történetre, jobb nem is lehetne.
    Leginkább a folytatás az, amit nagyon szeretnék, úgyhogy azt minél előbb kérem, mert megint elvonási tüneteim lesznek! ;)
    Arielle és Matt szerintem cukik lennének együtt, de még több közös jelenet kéne róluk, hogy meg tudjam állapítani, össze is illenének-e. (Igen, ez egy burkolt utalás, hogy legyenek Matt+Arielle jelentetek! :D)
    xx Nessa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Először is köszönöm a türelmedet, és hogy a hosszú szünet ellenére sem feledkeztél meg a blogról. Eszméletlenül jól esik :)
      A kívánságod, miszerint folytatást szeretnél, hamarosan teljesül, a 9. fejezetet már megírtam, csak egy kis átolvasásra, javítgatásra szorul, és már kész is.
      Arielle+Matt jeleneteket még tervezek a jövőben, megpróbálok majd ezekkel is a kedvedre tenni, hogy el tudd dönteni, szerinted összeillenek-e :)
      Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed :)
      Szimy

      Törlés
  2. Szia. :)
    Ma találtam rá a blogodra, és az, hogy tetszik, nem kifejezés. Nagyon ügyesen bánsz a szavakkal, és a karakterek is egyediek és érdekesek.
    Legjobban Christine-t kedvelem, a kedvenc párosomat is ő és Matt alkotják (ezért is olvastam hatalmas örömmel azt a kis részletet a következő fejezetből :$ ), bár szerintem a Gabrielle & Seth párosítás is nagyon jó, bármennyire is elítélendő, amit csinálnak. Viszont Arielle & Matt? NEEEE! :D Pont abból az okból kifolyólag, amit már leírtam...
    Arielle nekem tipikusan annak a szereplőnek tűnik, aki a végére látványos fejlődésen megy majd át, és őszintén, én már várom, ugyanis eddig közömbös, de biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben változni fog.
    Megszoktam már, hogy általában - legyen szó sorozatról vagy könyvről - az a szereplő nem lopja be magát a szívembe, akiért sokan odavannak, pedig próbálkozom, de mást valahogy mindig érdekesebbnek találok. Szóval Seth stílusa nem igazán jön be, meg az, ahogyan bánik másokkal - engem bosszantana -, persze el tudom képzelni, hogy ő is megváltozik majd valamennyire, de ha nem, az sem zavarna, mert ettől még nagyon érdekes, és jó, ha el tudod érni, hogy az olvasóból mindegyik karakter valami mást váltson ki, ez annak a jele, hogy úgy alkottad meg őket, hogy eltérő személyiségük legyen, és mindenki meg tudja találni a kedvencét/akiben magát látja. Huh, ez mondat a javából.
    A lényeg: kíváncsian várom a folytatást, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy rátaláltál a blogomra, és hogy elnyerte a tetszésedet. Remélem, a későbbiekben is olvasóm maradsz majd :)
      A következő fejezet valóban kedvedre lesz, hogyha a kedvenc párosod Christine és Matt, ugyanis a fejezet nagy részét ők fogják adni. A többi páros pedig... hát, azt majd meglátod ;) Már mindenkiről eldöntöttem, ki lesz a párja a történet végére, de hosszú út vezet még odáig. :D
      Amit a könyves/filmes szereplőkről írtál, az nekem is ismerős, elég ritka, hogy valóban megkedveljek egy karaktert. Seth pont az a karakter, ami - eddigi megfigyeléseim szerint - a legjobban megosztja az olvasókat. Valaki vagy nagyon kedveli, vagy nagyon nem. Semleges még szerintem senkinek se volt, és ennek nagyon örülök. Hiszen hogyha utálsz is egy szereplőt, még mindig jobb, mintha egyáltalán nem váltana ki belőled semmi érzelmet.
      Köszönöm, hogy írtál :)
      Szimy

      Törlés
  3. Szia! :)
    Amíg írtam a kritikát, igazán megtetszett, és alig várom a folytatást (szerencsére holnap itt is lesz! :D)
    A kritikában sok dolgot leírtam, de itt szerintem kicsit személyesebbre vehetem a figurát, mint új rendszeres olvasó, szóval: Nagyon tetszik a blog! Tényleg nagyon megszerettem, leginkább Arielle-t, nekem ő a kedvencem a szereplők közül és a titokzatos Seth. Én annak örülnék, ha Matt és Arielle között csak barátság lenne, lehet, hogy jó párost alkotnának, de szegény Matt-nek va épp elég gondja, nem kell neki még egy. Arielle és Seth szerintem a tökéletes párosítás, ha eleget veszekedtek és kiharcolják magukat átfordulhatna csodálatos módon az utálat szerelembe és jöhetne a happy end.:D
    Remélem, hogy Arielle és Matt barátsága tarts lesz, Matt, a "jó fiú" és Arielle kis félénk, szégyenlős személyisége nagyon jól megférnének egymás mellett barátokként, de még Arielle harciasabb énje is.
    Gyönyörű a design, tényleg illik a történethez, bár az előzőt nem láttam, nekem tetszik.
    Az utolsó kérdésre hirtelen az a válasz ugrott be, hogy "Több részt!", de gondolom nem ilyen kaliberű választ vártál.:D Már így rögtön nem jut eszembe, de majd elgondolkozom rajta.
    Alig várom a következő részt,
    Beatles_Lány.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hogy itt is írsz nekem, sokat segítettél a véleményeddel. Arielle és Matt kapcsolata a későbbiekben bonyolultabb lesz annál, mintsem hogy egy "barátság" szóval kifejezzük, de teljesen igazad van azzal kapcsolatban, hogy Seth-tel izgalmasabb páros lennének :D (Már csak azért is, mert mindenki imádja a rosszfiú-jólány párosítást.
      A következő rész holnap érkezik, már csak egy utolsó átolvasásra vár.
      Köszönöm még egyszer, hogy írtál :)
      Szimy

      Törlés