2015. június 30., kedd

5. fejezet: Folyékony valóság

Bocsánat, hogy ennyit késtem a fejezettel. Bár az ötlet megvolt a fejemben, valahogy nem akart úgy összeállni, hogy elégedett legyek vele. Ebben a fejezetben folytatódik Seth és Gabrielle története, megtudhatjátok, hogy jöttek össze annak idején. Remélem tetszeni fog, és megajándékoztok a véleményetekkel. Emellett, talán észrevettétek, de sikerült kitennem egy "Elolvastam" négyzetet is, amit ki tudtok pipálni. Ez nem csak nektek segítség, hogy tudjátok, hol hagytátok abba az olvasást, hanem nekem is, mert így tudom, hányan olvasták el valójában a fejezetet. Ezért használjátok egészséggel :)
– Mit akarsz, mit tegyek? – Mikor Gabrielle feltette a kérdést, Seth már tudta, hogy minden úgy fog menni, ahogy azt előre eltervezte. Elégedett volt, amiért sikerült felbosszantania a lányt, és elérni nála a bizonyítási vágyat – így bármit is kér, meg fogja tenni. És Seth pont ezt akarta: kedve szerint irányítani Gabrielle-t.
Sosem kedvelte különösebben őt. Számára mindig csak Matt barátnője volt, a tökéletes lány, ami már csak a pillantásával is azt sugallja felé, hogy mennyivel jobb nála, és sosem kaphatja meg. Seth gyűlölte ezt az érzést, ami az egész életét végigkísérte: hogy az emberek sosem elégednek meg azzal, amilyen. Mindig azt várják tőle, hogy legyen jobb: okosabb, kedvesebb, tehetségesebb. Csakhogy ő nem akart változni: elfogadta magát olyannak, amilyen, és ezt elvárta másoktól is. Szánalmasnak tartotta az olyan embereket, akik mások kedvéért próbáltak egy teljesen más személlyé átformálódni, elveszítve ezzel igazi valójukat. Hiszen mi marad akkor, ha minden rossz tulajdonságunkat levetkőzzük, és a helyükre újakat helyezünk? A negatívumok éppen úgy a lényünk részei, mint a pozitívumok, ha ezeket elhagyjuk, többé nem leszünk ugyanazok. És ez az, amit mindenki elvár tőle? Azt már nem!
Ő nem fog változni, megmarad annak, aki volt, és inkább a környezetét formálja át – így sokkal kényelmesebb.

– Gyere velem! – szólította fel Gabrielle-t, majd felállt mellőle, és a kezét nyújtotta felé. A lány némi habozás után elfogadta a segítséget, Seth pedig felhúzta őt. A fiú szándékosan közelebb rántotta magához a lányt, majd elégedett mosollyal nyugtázta magában a másik zavarát, amit a közelsége okozott. Érezte, hogy egyre közelebb jár, már nem sok kell, hogy a lány megtörjön.
Seth végigsimított Gabrielle kézfején, majd mielőtt a lány szóvá tehette volna felháborodását, elengedte, majd hátat fordított neki, és elindult vissza, az iskola felé.
– Ne maradj le!

Gabrielle visszafogva a dühét követte Seth-et. Nem értette a fiú hirtelen változását: korábban mindig lekezelő volt vele, és tisztán látszott rajta, hogy csak Matt miatt viseli el őt. Akkor most mi ez a hirtelen érdeklődés? Talán Matt visszamondta volna neki azt a hosszú panaszáradatot, amit néhány nappal előadott neki a legjobb barátjával kapcsolatban? Lehet, hogy ő kérte meg Seth-et, hogy legyen vele kicsit kedvesebb. Igen, valószínűleg ez a helyzet.
– Hova megyünk? – Gabrielle enyhe félelemmel a hangjában tette fel a kérdést, mikor a fiú nem a kollégiumok irányába ment, hanem a sportcentrum felé.
– Úszunk egy kicsit – válaszolta Seth egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az éjszaka közepén belopózni az uszodába.
Gabrielle próbálta leplezni a félelmét a fiú előtt, nem akarta, hogy gyávának nevezze. A lány mindig is a mintatanulók körét gyarapította, legyen szó tanulmányi eredményről, iskolán kívüli tudományos és közéleti szereplésről, vagy éppen a szabályok betartásáról. Jól tudta, hogy az iskola vezetősége milyen rövid pórázon tartotta a diákokat, hogy a legapróbb kihágásokat is súlyosan szankcionálták – márpedig ezzel a cselekedettel a házirend több pontját is megsértik.
– Egyáltalán hogy jutunk be? – kérdezte Gabrielle, remélve, hogy a probléma Seth-et is megakasztja. Bár a fiú elérte nála, hogy bizonyítani akarjon, de volt annyi esze, hogy ne menjen bele egy veszélyes kalandba. Tudta jól, hogy a másik milyen felelőtlen, sosem merte volna rábízni magát.
– Azt hiszed, egy egyszerű zár gondot okoz nekem? Ne sérts meg! – felelte Seth magabiztosan, majd egy kulcscsomót vett elő a zsebéből. Gabrielle csak egy pillanatra látta felvillanni, míg a fiú a zárba illesztette és kinyitotta az ajtót, de vagy húsz különféle kulcsot számolt össze rajta. Ezt vajon honnan szerezhette? Lopta? Igen, valószínűleg, Seth képes rá, hogy ellopja, és lemásolja őket, hogy ezzel saját kulcsokra tegyen szert.

Csendben beosontak a sportcentrumba. Belépve az ajtón egy tágas előtérbe jutottak, melyben körbe egyszerű padok voltak, egy asztal a portásnak, valamint egy hosszú folyosó. Seth magabiztosan elindult az utóbbi irányába, maga után húzva Gabrielle-t. A lány szótlanul követte: nem akart bolondot csinálni magából az ellenkezésével, és nem is tudta, mit mondhatna a fiúnak. Hiszen korábban sosem beszélgettek, legfeljebb veszekedtek – fogalma sem volt arról, milyen témát kellene felhoznia.
Elég! Mégis mit csinálsz? – torkolta le magát Gabrielle gondolatban. – Hiszen ez csak Seth!
Csak ekkor jött rá, mekkora ostobaságot készül tenni. Seth manipulálta őt, és rávette, hogy törjenek be az uszodába. Miért? Ennek nincs semmi értelme!
– Lazíts, nem lesz baj! – A fiú megérezhette Gabrielle hangulatváltozását, mert megállt, szembefordult a lánnyal, és lazán a falnak támaszkodva rámosolygott. – Felejtsd el egy pillanatra, ki vagy te, és ki vagyok én! Csak arra koncentrálj, hogy jól érezd magad, és hidd el, olyat tapasztalsz majd, mint még soha.
Gabrielle bizonytalanul bólintott, mire Seth elrugaszkodott a faltól, megfogta a lány kezét, és tovább vezette.
– Egyébként honnan szereztél kulcsot?
– Ez maradjon az én titkom – felelte Seth titokzatosan. Miért nem tud egy kérdésre sem egyenes választ adni?

Amint beléptek az uszodába, Gabrielle-t megcsapta az a jellegzetes klórszag, amitől sokan annyian undorodnak, őt mégis egyfajta nosztalgikus érzés fogta el. Régebben rendszeresen úszott, még mielőtt beiratkozott a Wellesley Bentlakásos Iskolába. Azóta valahogy minden fontosabbá vált számára, mint az úszás, és a legkedvesebb sportja az utolsó helyre szorult vissza.
– Menjünk – mondta Seth, de szinte rögtön meg is torpant, és a kezét Gabrielle szájára tette, nehogy megszólaljon. – Van itt valaki – suttogta, majd óvatos léptekkel elindult az öltözők felé.
– Ki van ott? – Rosszalló hang csendült, Gabrielle pulzusa az egekbe szökött, Seth azonban még mindig nyugodtnak tűnt. Hát persze, hiszen neki mindennapos egy ilyen kaland.
– Erre! – suttogta Seth, és a fiúöltöző felé irányította a lányt, mivel a hang pont az ellenkező irányból, a lányok öltözőjéből szólt.
– Erre jön! – mondta kétségbeesetten Gabrielle, és kérdőn nézett Seth-re. Most mit tegyenek? Ha itt maradnak, biztosan lebuknak!
– Csak maradj csendben, minden rendben lesz.

A léptek egyre közelebbről hallatszottak. Seth a zuhanyzókhoz vezette Gabrielle-t, majd miután beléptek, elhúzta a zuhanyfüggönyt. Ezután a rémült lányra irányította a figyelmét. Még sosem látta ilyennek őt, általában szerette azt mutatni, hogy erős, független nő, aki pontosan tudja, mit akar, most mégsem tudott máshogy nézni rá, mint egy reszkető, félős kislányra. A fiút elégedettség töltötte el, hogy sikerült ezt kihoznia a határozott, de szerinte gyakran idegesítő Gabrielle-ből, és tudni akarta, meddig mehet még el. Vajon mennyire tudja megváltoztatni a műnek, tökéletesnek hitt lányt?
Egyik kezével átkarolta őt, és közelebb húzta magához, Gabrielle pedig nem ellenkezett.
– Van itt valaki? – A hang egészen közelről jött. Tulajdonosa lassú csoszogással járta végig az öltözőt, majd mikor nem látott senkit, kiment. A két fiatal megkönnyebbülten lélegzett fel.
– Csak az egyik takarító volt – jegyezte meg Seth, mikor már biztos volt benne, hogy a nő messze jár. – Ezt megúsztuk. – A fiú megkönnyebbülten dőlt neki a falnak, s ezzel egy időben jéghideg víz ömlött a két fiatalra. Gabrielle felsikoltott, és kiugrott a zuhanyzóból, de addigra már késő volt, a ruhája teljesen átázott. – Bocsi, véletlenül nekidőltem a gombnak.

Ezután Seth is kilépett, de nem szólt semmit. Gabrielle-t már kezdte zavarni a másik szótlansága, és hogy olyan nyíltan bámulja őt, mikor végre rájött az okára: a lány vékony, fehér felsője teljesen átlátszott. Szégyellősen kapta maga elé a karjait, majd látva a fiú vigyorát sarkon fordult, és elrohant. Nem akarta, hogy így lássa őt a másik.
– Hé, gyere már vissza! – kiáltott utána Seth, majd mikor a lány nem engedelmeskedett, a keresésére indult. – Hol vagy?
– Menj el! – hangzott a válasz az egyik oszlop mögül.
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen szégyellős vagy – jegyezte meg a fiú gúnyosan. – Ráadásul még nem is bizonyítottál.
– Mit akarsz?
– Ússzunk!
– De hát nincs is nálam fürdőruha.
– Nálam sincs.

Gabrielle a mellkasa előtt összefont karral lépett ki az oszlop mögül. Idegesítette, hogy a fiú ennyire lenézi őt, hogy azt hiszi, még csak úszni sem mer takarodó után, tanári engedély nélkül. Tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy bizonyítson?
– Na, gyere! – nyújtotta a kezét Seth, Gabrielle pedig közelebb lépett hozzá. – Már úgyis vizes vagy. – Mielőtt a lány megkérdezhette volna, mire értette ezt, a fiú hirtelen meglökte őt, így egyenesen a vízbe esett.
A döbbenettől először el is felejtett mozdulni, csak mikor elfogyott a levegője, akkor bukott fel a víz felszínére. Seth továbbra is ott állt a medence szélén, szokásához híven lazán a falnak támaszkodva, elégedett mosollyal az arcán.
– Ez nem volt szép tőled – mondta Gabrielle, majd közelebb úszott a fiúhoz. – Segíts ki! – A kezét nyújtotta neki. – Kérlek – tette hozzá, mikor a másik továbbra sem mozdult. Az utolsó szóra végül hallgatott, lassan odasétált a lányhoz, lehajolt, és megfogta a neki nyújtott kezet. Most Gabrielle-en volt a sor, hogy elégedetten elvigyorodjon. Egy hirtelen mozdulattal berántotta Seth-et a vízbe, és távolabb lökte magát a medence falától, nehogy ráessen a fiú.
– Hé, ezt még megkeserülöd! – Seth felháborodást tettetve közeledett a lányhoz, aki sikítva úszott távolabb tőle. – Úgyis utolérlek.
– Azt kötve hiszem – incselkedett a lány, majd gyorsított a tempón. Örömmel tapasztalta, hogy bár rég nem úszott már, még mindig jó kondiban volt. Persze a rendszeres futás, amivel minden napot kezdett, hozzásegített ehhez – azt mégsem engedhette meg magának, hogy elhízzon.
– Hogy vagy te ilyen gyors? – kérdezte Seth lihegve, aki még csak a medence közepén járt, míg Gabrielle már a túlsó felén integetett neki.
– Elfelejtettem volna mondani? Elég jó úszó vagyok.

Egy ideig még kergetőztek, míg végül Gabrielle megunta, és bevárta a fiút. Seth lihegve állt meg a lány előtt, kellett neki néhány pillanat, hogy összeszedje magát. Egyedül az nyugtatta, hogy úgy tűnt, már Gabrielle is elfáradt. Mindketten szaporán kapkodták a levegőt, a ruhájuk, ami szárazföldön olyan könnyűnek tűnt, most úgy lehúzta őket, mintha vasból lett volna. Végül Seth volt az, aki megelégelte ezt, és levette a pólóját, majd kidobta a medence szélére. Ezután ugyanezt tette a cipőjével és a farmerjével is.
– Hidd el, ha leveszed a ruhád, sokkal könnyebben mozogsz majd.
– Azt várhatod! Nem vetkőztetsz le ilyen egyszerűen! – Gabrielle amint kimondta, rögtön meg is bánta. Mi az, hogy ilyen egyszerűen? Inkább sehogy! Légy észnél, te lány, ő csak Seth. Az a Seth, aki történetesen Matt legjobb barátja. A te pasidé! Nem viselkedhetsz így olyasvalakivel, aki iránt egy cseppnyi vonzalmat sem érzel.

Ez persze nem volt teljesen igaz. Abban a pillanatban, hogy Seth vetkőzni kezdett, Gabrielle lélegzete elállt, és egyszerre akart zavarában elfordulni, és tovább nézni őt. A fiúnak hasonló alkata volt, mint Mattnek: a válla széles, a karjai izmosak, a hasa kockás. Pont olyan, amire minden lány vágyik, és Gabrielle, bármennyire szégyellte is, nem volt elég neki egy – pontosabban, nem az az egy kellett neki, akit megkaphatott. Bár ezt magának sose vallotta volna be, Seth-et akarta, hogy a fiú úgy nézzen rá, mint a többi lányra, akit meg akar hódítani, ne pedig Matt barátnőjeként.
– Pedig te is jobban járnál – mondta Seth, majd közelebb úszott a lányhoz. Lassan a pólója felé indította a kezét, és mikor a másik nem ellenkezett, óvatosan levette róla. Tudta, hogyha most csábító hangnemben, a szokásos incselkedő, gúnyos hangvételével szólna a lányhoz, az azonnal meghátrálna, ezért más módszerhez folyamodott. Úgy tesz, mintha egyáltalán nem vonzódna hozzá, ezzel sértve a másik büszkeségét, így a lány önként szalad majd a karjaiba.
– Ugye, hogy könnyebben mozogsz így? – kérdezte kedvesen. – Vedd le a nadrágodat is.
– Kizárt!
– Ugyan… Ez olyan, mintha fürdőruhában lennél. – Amit Gabrielle legalább annyira utált. Már az is feszélyezte, hogy Seth levette a pólóját, pedig vízben voltak, ami nagyrészt eltakarta a másik kíváncsi szeme elől. A lány gyűlölte, ha hiányos öltözetben kellett lennie, még ha csak egy ártatlan fürdőzésről is volt szó. Hiába futott minden nap, és figyelt oda arra, hogy mit eszik, így sem volt elégedett az alakjával. Bármennyit küzdött, sosem tudott olyan tökéletes lenni, mint a legjobb barátnője, Christine, aki viszont messze elkerülte még a testnevelésórákat is.

– Nincs miért szégyenkezned – mondta Seth tőle szokatlan kedvességgel. – Gyönyörű vagy. – Gabrielle meglepetten nézett a fiúra. Ezt tényleg kimondta? Azt mondta rá, hogy gyönyörű?
Bár már korábban is mondták ezt neki fiúk, soha egyszer sem vert ilyen hevesen a szíve utána, és sosem vágyott rá, hogy az illető be is bizonyítsa az állítását. Egy pillanatra elfeledkezett arról, hogy ki ő, hogy ki Seth, hogy Matt létezik egyáltalán. Már csak a két fiatal számított, akik ott lebegtek egymással szemben az iskolai medencében, hidegtől reszkető, kékülő ajkakkal, melyek egyszerre csaptak le egymásra.
A csókuk heves volt, és követelőző, mentes volt mindenféle udvariaskodástól, ami megelőzte. Kit érdekel, hogy sosem kedvelték egymást? Hogy semmi közös nincs bennük? Hogy mindketten járnak valakivel?
Nem számított, ahogy semmi más sem. Hiszen ott, akkor, hajnalban a jéghideg medencében csak két magányos lélek voltak, akiknek szükségük volt egy kis törődésre.
Mikor Seth megszakította a csókot, Gabrielle csalódottan nézett rá. Többet akart, azt, hogy sose érjen véget ez a pillanat, örökre csak ők ketten legyenek, problémák és ítélkező környezet nélkül.

– Ideje mennünk – mondta a fiú, majd egy gyors mozdulattal kiugrott a medencéből, és kisegítette Gabrielle-t is. A lány továbbra sem szólt semmi, a forró csók megnémította, és kiürítette az agyát. Seth megelégelve ezt hátulról átölelte, és a fölébe suttogott. – De még nem végeztünk.
Mivel a másik blogomon jól bevált, gondoltam, itt is alkalmazom a következőt: felteszek néhány kérdést, amivel kapcsolatban kíváncsi vagyok a véleményetekre, ti pedig, ha van hozzá kedvetek, váaszoltok. Itt is lennének:
1. Kit tartotok a legjobb párosnak?
2. Mi a véleményetek a szereplőkről? A szavazás alapján egyelőre Arielle áll első helyen, utána Seth következik, míg a többi karakterre nem igazán érkezett szavazat.
3. Kiről szeretnétek többet olvasni?
4. Mi volt eddig a kedvenc jelenetetek, és mi nem tetszett annyira?
Egyelőre ennyi jutott eszembe, remélem néhányan válaszoltok majd, mert igazán nagy segítség lenne nekem.
És még utoljára: két hétre elutazom, és nem biztos, hogy lesz internetem, ezért ha nem válaszolok, az nem azt jelenti, hogy eltűntem volna. 

8 megjegyzés:

  1. 1. Arielle és Seth, bár ők nem egy pár, de a kérdést szerintem úgy is lehet értelmezni, hogy kik, nem tudom, hogy fogalmazzam meg... kik a legjobb páros együtt, mármint nem úgy, hogy járnak, hanem... Ahj, ezt nem tudom megfogalmazni, hagyjuk inkább. :D
    2. Minden szereplőt egyedinek és különlegesnek találtam, szinte látom őket magam előtt, nagyon jól megformáltad az összeset. :)
    3. Seth-ről. :)
    4. Ez, az uszodás a kedvenc eddig, de a Seth+Arielle majdnem-csók is nagyon jó volt. :) Nem is volt olyan szerintem, ami nem tetszett. :D
    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy időt szántál rá, és válaszoltál a kérdéseimre. Seth-tel és Arielle-lel kapcsolatban annyit elárulhatok, hogy még sok közös jelenetük lesz, remélem, ezek kedvedre lesznek.

      Törlés
  2. Szia!
    Még mindig nem sikerüt feliratkoznom (nem csak a te blogodra, máshol sem megy), de majd próbálkozok. Eltekintve a témától, megint csak egy nagyon jó fejezetet alkottál.
    1. Igazából nekem nincs kedvencem... Ha választanom kéne, akkor talán Seth és Arielle, de a többi párost is nagyon szeretem.
    2. Én Christine-re szavaztam, nekem ő a kedvencem, utána pedig Seth. De igazság szerint a többieket is szeretem.
    3. Christine-ről szerintem még nem volt fent túl sok információ, én olvasnék róla, meg hát Seth-ről is.
    4. Amikor Seth és Arielle csókja egy hajszálon múlt, ezt tudom kiemelni. Viszont a többi jelenet is ugyanúgy helyt áll.
    xx
    Flora

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Christine valóban elég keveset szerepelt eddig, de ezen mindenképp változtatni fogok az elkövetkezendő fejezetekben.

      Törlés
  3. Kedves Szimy!
    Nagyon örülök az új résznek, már nagyon várom a következő részt remélem hamar hozod!
    A kérdéseidre pedig válaszolok:
    1. Természetesen Arielle és Seth párost kedvelem nagyon
    2. Én Arielle-re szavaztam, de Mattet bírom még nagyon meg Christine-t valamint Sethet is de inkább Matt és Christine mint Seth.
    3.Mattről és Christine-ről. Róluk nem sokat tudunk még de inkább Mattről olvasnék többet
    4. Nekem is Seth és Arielle majdnem csókja :)

    Happy Girl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő résznek sajnos csak most fogok nekiállni, mivel eddig nyaralni voltam, de igyekszem vele. Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, megpróbálok több Mattes és Christine-es jelenetet írni, főleg az utóbbit tudom már most megígérni.

      Törlés
  4. Szia!
    Nem tudom, láttad-e, de megírtam a villámvéleményedet. Kérlek jelezz majd vissza legalább pár szót, ha láttad! Csak hogy tudjam, nem volt teljesen felesleges. http://fivefireroses.blogspot.hu/2015/07/villamvelemeny6-masquerade_12.html
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi, hogy itt is értesítesz, már válaszoltam a kritikádra :)

      Törlés