2015. június 4., csütörtök

4. fejezet: Elég bátor vagy?

Seth két lányt is próbára tesz. Vajon sikerül kiállniuk, vagy elbuknak?
Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amik meghatározzák az utána következő időszakot. A legtöbb ember ezt nem ismeri fel, még csak nem is sejti, hogy egy olyan momentum felé közeledik, ami felforgatja a gondosan felépített, biztonságosnak tűnő világát. Csak miután megtapasztalják, jönnek rá, hogy nem léteznek stabil hétköznapok, mert mindig lesz egy nagyobb erő, ami elpusztítja azt.
Vannak, akik jól járnak ezzel: esélyük nyílik arra, hogy szerencsét próbáljanak, kilépjenek a megszokott unalomból, vagy kínzó valóságból. Mások nem járnak ilyen jól, s úgy érzik, soha nem lesz már semmi sem rendben. De vannak olyanok is, akik nem törődnek a változásokkal, a jelenre koncentrálnak, hogy az adott pillanatban a lehető legjobban teljesítsenek. Mint például Arielle.

A lány döbbenten, félelemtől reszketve simult a falhoz, hogy minél távolabb kerüljön az egyre közeledő fiútól. Nem tudta, mire készül a másik, de ahogy dühtől csillogó szemeibe pillantott, nem is akart rájönni. Az egyetlen, amit akart, hogy lehetőséget kapjon a szabadulásra, hogy minél messzebb futhasson ettől a szörnyű alaktól, akit egykor a barátjának nevezett. A legjobb és egyetlen barátjának.
Még nem lépett túl a sokkon, amit az okozott, hogy rájött Seth átalakulására, de tudta, hogy nem most van itt az ideje, hogy ezen problémázzon. Ezúttal erősnek kell lennie, határozottnak, és… hát, igen, talán gyorsnak is. A kérdés már csak az, hogyan terelje el a fiú figyelmét, hogy kiszökhessen?
– Ilyen bátor volnál? – hangzott fel a fiú kérdése újból, a korábbinál halkabban és lassabban, ezzel még borzongatóbb érzetet keltve Arielle-ben. Seth nagyon jól értett ahhoz, hogyan félemlítse meg a lányt.
– Nem vagyok bátor, beismerem – válaszolta, mikor végre sikerült elég erőt gyűjtenie. – Viszont te sem vagy olyan félelmetes, mint azt gondolod – hazudta. Seth gúnyos mosolyt vetett a lányra, ezzel igazolva, hogy nem hisz neki. Hogy is hinne, hiszen reszketnek a lábai, ha nem szorította volna olyan erősen a falhoz, talán már rég lerogyott volna a földre.
– Valóban? – Még közelebb lépett a lányhoz, az orruk már szinte összeért. Arielle valószínűleg más helyzetben rettenetesen zavart lett volna, de ezúttal túlságosan is lekötötte a figyelmét, hogy ne mutassa ki a félelmét. Sosem volt éppen egy bátor lány, de Seth a legrosszabbat hozta ki belőle. Mikor válhatott ilyenné? És miért? – Akkor bizonyítsd be!

Mielőtt Arielle megkérdezhette volna, mire céloz Seth, a fiú már válaszolt is a kérdésére – tettek formájában. Egyik kezét a falnak támaszkodva megakadályozta, hogy a lány menekülni tudjon, a másikkal pedig eltávolodott tőle egy kicsit.
– Csókolj meg! – Néhány pillanatig néma csend honolt a kis teremben, a lány értetlenül pislogva szemlélte fogva tartóját.
– Micsoda? – kérdezett vissza értetlenül. Semmi értelmét nem látta, hogy megcsókolja a fiút, bár valószínűleg ha akarta volna, sem lett volna bátorsága hozzá.
– Jól hallottad. Egy bátor lány meg mer csókolni egy fiút bármilyen helyzetben, ezzel bizonyíthatod az igazadat. – Természetesen Seth sem gondolta komolyan, amit mondott. Elég volt csak ránézni a lányra, és biztos volt benne, hogy még sosem volt barátja, ergo nem is csókolózott még senkivel. Tehát egyáltalán nem probléma, hogy egyáltalán nem vonzódik hozzá, hiszen úgysem fog semmit tenni.
Arielle tanácstalanul bámulta Seth-et, azon töprengve, mit kellene tennie. Bár ez korábban sosem vallott rá, a fiú szemtelensége és indokolatlan, félelmetes dühe bizonyításra sarkallta, azt akarta, a másik igenis ismerje el őt. Egész életében lenézték, sosem volt elég szép, se elég okos, vagy izgalmas, és még csak az esélyt sem adták meg neki, hogy bizonyítson. Tessék, most kapott egy lehetőséget!
De ilyen formában? Nem akarta megcsókolni Seth-et. Az első csókját mindig valaki olyannal képzelte el, aki kedves és gyengéd, aki elfogadja őt olyannak, amilyen, és akibe fülig szerelmes. Seth-re egyik jelző sem igaz.
Viszont azt sem mondhatja, hogy nem teszi meg, akkor gyávának nevezi majd őt. Hiszen az is! Egész életében az volt! Miért van az, hogy amikor a legnagyobb szüksége lenne egy kis józanészre, mindig kiürül a feje, és semmi értelmes gondolat nem jut eszébe?
Meg fogja tenni! Hiszen mit számítanak a gyerekes tündérmesék az első csók varázsáról? Biztos csak kitaláció az egész, nem fog semmiről sem lemaradni. Csak egy pillanat lesz az egész. Egy hosszú, kellemetlen pillanat, amit legszívesebben kitörölne az emlékezetéből, de hát a cél szentesíti az eszközt, nem igaz?

Elhatározva magát felpillantott a fiúra. Először mert annak sötét szemeibe nézni, megbirkózni az abban rejlő sötét dühvel. Nem mondott semmit, csak ökölbe szorította a kezét, és közelebb hajolt Seth-hez.
A fiú először nem tett semmit. Döbbenten figyelte a reszkető lány közeledését, majd mikor már csak néhány centiméter választotta el őket egymástól, eltolta magát a faltól, a lányt pedig messzebb lökte magától.
– Te megőrültél? – csattant fel Seth. Sosem gondolta volna, hogy a lány képes lenne megcsókolni őt.
– Én nyertem – mosolyodott el Arielle boldogan. Sikerült! Bebizonyította Seth-nek, hogy nem olyan életképtelen, gyáva senki, mint akinek hitte, és még csak az első csókját sem kellett feláldoznia ezért. Igaz, nem volt teljesen felhőtlen az öröme, hiszen a fiú mégiscsak úgy lökte el magától, mint egy darab rongyot, mintha undorító lenne, és rá se tudna nézni. Ez igencsak sértette a büszkeségét.

Seth nem tudta hirtelen, mit gondoljon a lányról. Egyre gyanúsabb volt neki. Elsőre ártalmatlannak tűnik, mégis egyre többször keveredik olyan helyzetbe véletlenül, hogy őt kompromittálja. Tud róla és Gabrielle-ről, és a nevét azelőtti ismerte, hogy elárulta volna neki. És az előbbi akciójával véglegesen bebizonyította, hogy az anyja kémje – hiszen ha valóban olyan félénk lány lenne, mint azt mutatja, sosem merte volna megcsókolni őt. De most megfogta! Hogy is hihették azt, hogy ilyen egyszerűen átverik őt?
– Anyám nagyon kétségbeesett lehet, ha téged küldött utánam – jegyezte meg könnyedén. Semmiképp sem akarta, hogy a lány megérezze rajta a feszültséget, amit az okozott, hogy rájött, kémkednek utána. Előtte úgy kell, hogy tűnjön, egyáltalán nem érdekli a dolog, hiszen nincs semmi az életében, amit rejtegetni kellene. Hiszen ha jól mozgatja majd a szálakat, eléri, hogy a lánynak ne legyen ideje nyomozni utána.
– Te meg miről beszélsz? – Arielle arca elsőre ártatlannak és értetlennek tűnt, de Seth átlátott rajta – valamit rejteget. Abból, ahogy összeszorítja a száját, és csak félve mer a szemébe nézni, könnyen kitalálta, hogy a lányban nem lehet megbízni.
– Ne játszd a hülyét! Engem nem tudsz becsapni, jól tudom, ki vagy, és mit akarsz. – Arielle döbbentem nézett a fiúra. Hát mégis felismerte őt? Emlékszik rá? De akkor mégis miért dühös, hiszen soha semmi rosszat nem tett ellene.

Arielle már épp azon volt, hogy rákérdez, mikor az ajtó hirtelen kicsapódott.
– Ti meg mit kerestek itt? – Gabrielle a mellkasa előtt összefont karral állt, várva a magyarázatot. – Seth, már mindenhol kerestelek!
Gabrielle szándékosan hagyta figyelmen kívül Arielle-t, jelezvén ezzel a lánynak, hogy mennyire nem örül annak, hogy a szeretőjével kettesben találta. Pedig ő még csak nem is tudott Seth parancsáról, hogy Arielle csókolja meg őt. Mikor a lánynak ez eszébe jutott, zavartan sütötte le a szemét, és érezte, hogy elvörösödik. Hiszen Gabrielle a szobatársa, akivel szeretne jóban lenni, amit majdnem sikerült elrontania.
– Akadt egy kis megbeszélnivalónk… hogy is hívnak? – fordult Arielle felé Seth.
– Arielle – válaszolta a kérdezett helyett Gabrielle, majd karon fogta a fiút, és maga után húzta. – Menjünk!
– Arielle… – Seth egy pillanatra elgondolkodott. Valahonnan ismerős volt a név, de sehogy sem tudott rájönni, honnan. Talán az anyja már korábban is bevetette volna ellene? Ezek után tényleg utána kell néznie a lánynak, és már tudta is, hogyan.

Miután kiléptek a teremből, Gabrielle rögtön elengedte Seth kezét. Bár minden vágya volt, hogy a fiúval lehessen, azt nem kockáztathatta meg, hogy valaki meglátja őket. Egyelőre nem állt készen, hogy szembenézzen a valósággal, azzal a ténnyel, hogy már nem jelent neki annyit a tökéletes élete a tökéletes baráttal, mint egykor. Már nem akarta a hibátlan Mattet, a diákok csodálatát és a tanárok dicséretét. Seth ráébresztette arra, hogy mit szeretne valójában: igazán élni. Lázadni akart és nem törődni a következményekkel.
Gabrielle még jól emlékezett arra a napra, ami megváltoztatta az életét, és a gondolkodásmódját. Azóta nem önmaga, és bár eleinte küzdött ellene, és próbált úgy viselkedni, mint régen, idővel rájött, hogy ez lehetetlen. Miután megtapasztalta azt, amit sosem szabadott volna, többé nem tudott visszatérni a régi önmagához.

A lány jól emlékezett a tópart hűvös csöndjére, a tenyere alatt a hosszú fűszálakra, ahogy a földön támaszkodott, és a halvány fénnyel derengő Holdra. Néhány nappal ezelőtt történt, egy teljesen átlagosnak induló estén, mikor Christine, a szobatársa megkérte, hadd legyen egyedül néhány óráig. Persze Gabrielle rögtön tudta, hogy fiú van a dologban, még akkor is, ha barátnője nem vallotta be nyíltan. Christine nem volt egy szerelmes típus, gyakran váltogatta a fiúkat az életében (és főleg az ágyában), és bár Gabrielle ezt sosem tartotta túl jó ötletnek, de ráhagyta, hiszen az ő döntése.
Úgy beszélték meg, hogy nyolcig kap időt, addig Gabrielle elfoglalja magát. Eredetileg Matthez akart menni, de a fiú lerázta, arra az indokra fogva, hogy másnapra túl sokat kell tanulnia. Mérges volt, amiért a barátja csak úgy lekoptatta – főleg, hogy az utóbbi időben egyre többször fordult elő –, és végül a tóparton kötött ki, ahol biztos lehetett benne, hogy nem találkozik senkivel, akin majd ki akarná tölteni a dühét. Jobb szerette a kedves lány látszatát kelteni, és bár valóban az volt, néha kénytelen volt túljátszani ezt, mert a többiek megszokták, hogy sosem emeli fel a hangját senki előtt. Ő volt a nyugalom és segítőkészség mintaszobra, és ez a cím tökéletesen megfelelt neki – még akkor is, ha idővel egyre nagyobb súly nehezedett a vállára emiatt.
Gabrielle csendben, elmerengve szemlélte a vízben visszatükröződő Holdat. A látvány valahogy megnyugtatta, a körülötte lévő csillagok halványan derengő fénye, mint megannyi, apró rajongó ölelte körbe. Hiszen a Hold is magányos, bár annyian veszik körül. Ő különbözik, ezért sosem lehet teljesen boldog, bár mindent megtesz azért, hogy felülkerekedjen mindenki máson. Pont, mint ő.
– Gabrielle? – Meglepett hang csendült mögötte, a lány ijedtében összerezzent. Annyira elgondolkodott, hogy el is felejtett attól rettegni, hogy esetleg lebukhat. Hiszen már elmúlt hét óra, ami az épületen kívüli takarodót jelentette. Ezután a diákok már csak az iskolaépületben, vagy a kollégiumban tartózkodhattak, így Gabrielle épp megszegte az egyik legfontosabb szabályt, amit minden tanár nagyon szigorúan vett. Eddig sosem került bajba, és ezt nem ma akarta elkezdeni. – Mit keresel te itt ilyenkor?

A lány úgy tett, mintha nem is hallaná a fiút. Sosem kedvelte különösebben, és csak azért viselte el, és próbált kedves lenni vele, mert Matt legjobb barátja volt – amit egyébként sosem értett, hiszen a két fiúban semmi közös nem volt. Matt kedves volt és szorgalmas, ellenben Seth nagyképű és arrogáns. Sosem törődött a tanulással, vagy a szabályokkal, mindig csak a bajt kereste. Gabrielle nem kedvelte a hozzá hasonló, feltűnősködő alakokat, akik kényszeresen vágytak mások figyelmére, sőt, egészen szánalmasnak tartotta ezt.
– Mi a baj? – ült le szorosan mellé a fiú, mire Gabrielle arrébb csúszott. Seth észrevette a távolságtartását, de csak egy szemtelen mosollyal kommentálta.
– Semmi. – Közöd hozzá. Szívesen hozzátette volna az utolsó két szót is, de nem akart összetűzésbe keveredni a fiúval. Csak hagyja már itt végre!
– És mondd csak, mit keresel itt takarodó után? – Ó, hagy az a… Csak nem akar elmenni már végre?
– Csak levegőztem egy kicsit.
– Sosem gondoltam volna, hogy itt talállak ilyenkor.
– Miért?
– Nem olyan lánynak tűnsz, aki kilóg takarodó után. – Gabrielle megvonta a vállát.
– Talán nem ismersz engem.
– Á, dehogynem. – Seth elégedett vigyort vetett a lányra.
– És akkor mondd csak, milyen vagyok?
– Hm… lássuk csak! Tökéletesnek akarsz mutatkozni mindenki előtt azzal, hogy mindig azt teszed, amit elvárnak: tanulsz, betartod a házirendet, a tökéletes fiúval jársz. – Seth-nek igaza volt, és ezt mindketten tudták, de Gabrielle semmi pénzért nem vallotta volna be. Dühítette őt a másik szókimondósága, és hogy annak ellenére, hogy sosem beszéltek egymással túl sokat (kivéve azokat a csípős szóváltásokat, amikor a lány lehordta a fiút neveletlensége miatt), Seth-nek mégis sikerült tökéletesen kiismernie őt.

Be akarta bizonyítani, hogy más, mint amilyennek a fiú látja. Hogy több van benne egy tökéletes bábunál, hogy igenis tud izgalmas lenni. Hiszen Seth szájából azt hallani, hogy valaki azt teszi, amit mások elvárnak, felér a legnagyobb sértéssel.
– Tényleg nem ismersz, ha csak ennyit látsz belőlem.
– Valóban? – Tisztán látszott, hogy a fiú nem hisz neki. – Akkor bizonyítsd be, hogy jobb vagy ennél. Hogy mersz kockáztatni, és nem vagy egy unalmas mintadiák!

– Rendben, bebizonyítom! – határozta el magát Gabrielle. Bár kicsit tartott attól, hogy a fiú vajon mit talál ki, és biztos volt benne, hogy ebben neki semmi öröme nem lesz, de mindenképpen el akarta érni, hogy a fiú elismerje a bátorságát.

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Nem akarok álszent lenni, a blogodat elmentettem a könyvjelzőim közé, holnap végigolvasom. Kezdjük a designal, az oldalad passzol a történet hangulatához, és nekem ezt leszámítva is bejön, hogy elegáns. Az írásodat (a vége ezt még befolyásolhatja) én novellának fogom fel, a novellákat pedig szeretem, szóval hogy is fogalmazzak.... mint minden vélemény ez is szubjektív, én viszont nagyon örülök, hogy a blogodra rátaláltam, szerintem abszolút igényes, és van tehetséged! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm, hogy úgy döntöttél, elolvasod a blogomat. Örülök, hogy eddig elnyerte a tetszésedet, remélem, akkor sem változik a véleményed, ha majd tovább olvasod. Hogy érted azt, hogy novellának fogod fel a történetemet? Csak mert én regénynek szánom :D

      Törlés